A hím, a nőivarú és a hermafrodita kannabisz

Útmutató a hím, nőivarú és a hermafrodita kannabisznövények megkülönböztetéséhez.

A pszichoaktív kannabinoidoktól az aromás terpénekig a kannabisz számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek egyedülállóvá teszik a növényvilágban. A növény egyedisége azonban nem korlátozódik az általa termelt fitokemikáliákra.

Például, a növényfajok túlnyomó többsége egylaki. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy ugyanabban a növényben a hím és női ivarszervek egyaránt jelen vannak. Ide tartoznak az ehető növények, például a kukorica és a tökfélék, amelyek saját virágporuk segítségével könnyen megtermékenyíthetik saját virágaikat.

A kannabisz a fajok azon kisebbségéhez tartoznak, amelyek kétlaki természetűek, vagyis külön hím- és nőivarú növényeket hoznak létre. Fontos megjegyezni, hogy az összes zárvatermő (virágos növényfaj) mindössze 5-6%-a rendelkezik ezzel a ritka és érdekes tulajdonsággal.

Miért számít, hogy a kannabisz kétlaki?

A kannabisztermesztők és -nemesítők előnyt kovácsolnak ebből a tulajdonságból, mivel lehetővé teszi számukra a hím és nőivarú növények elkülönítését. Ezáltal meg tudják akadályozni a virágok megtermékenyítését és azt, hogy magokat teremjenek, ami jobb minőségű virágokat eredményez - ezeket sinsemilla néven ismerjük.

Ez azt is jelenti, hogy a kannabisztenyésztők nagyobb kontrollt képesek gyakorolni, ha bizonyos hím és nőivarú növényeket akarnak keresztezni. Választhatnak két egészséges és életerős példányt, közel helyezik őket egymáshoz és bizonyos tulajdonságokat kifejező utódokat hozhatnak létre.

Vessünk egy alaposabb pillantást a hím és nőstény kannabisznövényekre. Valamint azt is megvizsgáljuk, mi okozza, hogy egyes példányokon hím és női szervek is fejlődnek.

Hím vs női kannabisz: mi a különbség?

A hím és nőivarú növények a csíranövény és a vegetatív fázisban azonosnak tűnnek. De ahogy elkezdenek átmenni a virágzási fázisba, végre felfedik nemüket. Ebben az időszakban a nőivarú növények kannabinoidokkal megtöltött gyantaszerű rügyeket termelnek, a hímek pedig virágporral teli tasakot képeznek.

Az alkalmi termesztők, akik saját készleteiket szeretnék megtermelni, a nőivarú kannabisznövényre összpontosítanak. De genetikájuktól függően a nőivarú növények is drasztikusan különbözhetnek egymástól. Egyesek kicsik maradnak, sűrű lombkoronát és jelentős oldalirányú növekedést produkálnak. Mások 3 méternél is nagyobbra nőnek, hatalmas termést hoznak, és inkább hasonlítanak fákra, mint hagyományos kerti növényekre.

Különbségeik ellenére minden nőivarú növényben van egy közös dolog: női virágokat hoznak. Ezek a virágok, köznyelvben rügyek, kis mirigyszerkezetekkel, úgynevezett trichomákkal rendelkeznek, amelyek kannabinoidokat, például THC-t és CBD-t termelnek.

Ezzel szemben a hím növények nem teremnek nőivarú virágokat. Ez kevésbé értékessé teszi őket a csak rügyeket kereső termesztők számára. Ehelyett pollenzsákokat hoznak létre. Ezek a kis tasakok termelik a női virágok megtermékenyítéséhez szükséges genetikai anyagot és magvakat állítanak elő. Ez teszi a hímeket nélkülözhetetlenné, ha új kannabisztörzseket tenyésztenénk.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a hím pollenzsákok és a női virágok a növény ugyanazon a pontján fejlődnek. Mindkét struktúra a csomópontokban jön létre, azon a ponton, ahol az ágak a fő szárral találkoznak. Ha tehát azt látja, hogy egyes növényeken rügyek kezdenek kialakulni, kezdje el keresni a pollenzsákokat is.

Hermafroditák: Amikor a kannabisznövények egylakivá válnak

A kannabisz - akárcsak azok, akik szeretik,- nem mindig tartja be a szabályokat. Ez a kétlaki növényfaj szembemegy az elvárásokkal, és hím és női ivarszerveket is fejleszt. Ezeket a példányokat hermafroditáknak nevezik. Genetikai vagy környezeti tényezők, esetleg a kettő együtt is okozhatja a növényekben ezt a szokatlan tulajdonságot. Mivel bimbókkal és pollenzsákokkal is rendelkeznek, végül kifejlődik bennük a beporzás és önmagukkal való szaporodás képessége.

A termesztők természetesen el akarják kerülni ezt a jelenséget, hiszen a lehető legjobb virágokra törekszenek. Az alábbiakban mélyebben belemerülünk abba, hogy mi okozza a hermafroditizmust, és hogyan kerülhetjük el.

Meg lehet-e állapítani a virágzás előtt, hogy hím vagy nőivarú egy növény?

Igen, szerencsére. Mivel a hímek fenyegetést jelentenek azon termesztők számára, akik csak gyantás rügyeket szeretnének, érdemes megakadályozni, hogy bejussanak a termesztőhelyiségbe - csak tudnia kell, mire kell figyelnie. Nem kell megvárnia, amíg a pollenzsákok kifejlődnek – és ezáltal kockáztatni, hogy kiszóródjon a genetikai anyaguk –, hogy észrevegye a hímeket az ültetvényében.

A virágzási szakaszba lépés előtt a kannabisznövények elővirágok formájában kezdik felfedni nemüket – ez a csomópontok (az ágak és a fő szár találkozási pontja) körül kialakuló rügyek és pollenzsákok korai fejlődési szakasza. Azonban eltart egy ideig – akár hat hétig –, hogy az elővirágzatok nyilvánvaló hím és női vonásokat mutassanak.

• Milyen hamar tudható, hogy hím vagy nőivarú a növényünk?

Szerencsére a hím elővirágok korábban mutatják meg a legfontosabb jellemzőiket, mint női társaik. Ez a figyelmes termesztők számára lehetővé teszi, hogy a hím növényeket még jóval azelőtt eltávolítsák a termőhelyről, hogy a nőivarú növények virágozni kezdenének. A hímek általában a nőknél két héttel korábban árulják el nemüket. Az elővirágok megjelenése a növekedési ciklus hatodik hetében várható.

Hogyan lehet azonosítani a különböző nemeket a kannabisznövényekben: a kannabisz ivarának megállapítása

A kannabisztermesztők számára kritikus készség a növények nemének a lehető legkorábbi meghatározása. "A kannabisz szekszálása" néven is ismert a folyamat, amikor lesz szeme a növények ivarának beazonosítására, és képes lesz megakadályozni a véletlen beporzást.

A cél: találja meg a hímeket, és a lehető leggyorsabban távolítsa el őket termesztőszobájából vagy kertjéből. A növény neme már a virágzás korai szakaszában elég nyilvánvalóvá válik, de ebben a tekintetben az idő a lényeg. Minél gyorsabban tudja azonosítani és eltávolítani a hím növényeket, annál nagyobb eséllyel csökkenti a véletlen megtermékenyítés esélyét.

• A hímivarú növény jellemzőinek korai azonosítása

A termesztők a növény nemét az elővirágok vizsgálata során azonosítják. Ezek kis struktúrák, amelyek a késői vegetáció során a csomópontokon képződnek.

A virágzás korai szakaszában tegyen egy sétát termesztőszobájában vagy kertjében egy nagyítóval vagy ékszerész nagyítóval. Vizsgáljon meg néhány csomópontot minden egyes növényen, hogy lássa, hol tartanak a virágzási folyamatban. Ebben a szakaszban nem fog látni semmilyen egyértelmű virágot vagy pollenzsákot. Ilyenkor még fiatal elővirágokat keresünk. Noha ezek az apró struktúrák hasonlónak tűnnek, vannak olyan sajátosságaik, amelyek lehetővé teszik a termesztők számára, hogy meg tudják különböztetni őket egymástól.

A hím elővirágok apró zöld tojásoknak vagy „golyóknak” tűnnek. Ezek a fiatal pollenzacskók simának látszanak, nincs még rajtuk finom szőr, semmilyen jellegzetes pont. Később a virágzási szakaszban a pollenzsákok nagyobb és sűrűbb fürtöket kezdenek képezni. Ekkor már szabad szemmel is könnyen azonosíthatók lesznek. Azonban pollenzsákok általában 2-3 héttel a kialakulás után kezdik szétszórni tartalmukat. Ha nem tervezi keresztezni a növényeket, sietve távolítsa el őket a termesztőtérből.

A hím- és nőivarú virágok közötti különbség növekedésük során egyre nyilvánvalóbbá válik, de az éles szemű kertészek már a korábbi szakaszokban meg tudják különböztetni őket egymástól. A hím elővirágok, a porzós virág néven ismert anatómiai tereptárgyak sokkal gömbölyűbbek. Egy kerek zsák egy hosszú kiálló szövetdarabbal. Ezeket a szerkezeteket együtt „golyó és pálcika” néven említik. Ha hagyjuk őket kifejlődni, a hím elővirágok gyorsan virágporral megtöltött függő zsákokká alakulnak. A hím növények egyéb jellemzői is hozzájárulnak nemük elárulásához.. Ezen morfológiai különbségek közé tartozik a nagyobb magasság, a vastagabb szár és a kevesebb levél.

• A nőivarú növény korai jeleinek azonosítása

A csomópontokon női elővirágok is fejlődnek. Egy nyilvánvaló vizuális jellemző, a szőrszálak alapján felismerheti őket. A női virágok elővirágzatában könnycsepp alakú kelyhek találhatók, amelyek csúcsából kis szőrök állnak ki. Ezek a kis szőrszálak, amelyek bibeként ismertek, a női kannabiszvirágok ivarszervei.

Ezeket a kiálló szerkezeteket úgy tervezték, hogy felfogják a virágport, így történik a megtermékenyítés. Kilógnak a virágból, hogy a levegőben lévő virágport elkapják, és várják, hogy a pollennel borított rovarok érkezzenek.

Néhány héten belül ezek a kis elővirágok sűrű rögökké duzzadnak, és elkezdik kavargatni a kannabinoidban és terpénben gazdag gyantát. Mivel Ön eltávolította a hímeket és megakadályozta a beporzást, virágai a növekedési ciklus végéig folyamatosan gyantát termelnek.

• A hermafrodita kannabisznövények azonosítása

Számos tényező okozhatja, hogy a nőivarú növények virágai mellett pollenzsákok – vagy porzók – képződjenek. Ez a tulajdonság azt jelenti, hogy a növényeknek nincs szükségük egy közeli hímre, hogy azok zsákjai felrobbanjanak és megtermékenyítsék őket. Amint arról egy kicsit beszélni fogunk, ez valójában egy fejlett túlélési mechanizmus és a természet zsenialitásának megnyilvánulása. A hermafroditák azonban nem kívánatosak a termesztőszobában vagy a kertben. Most megvizsgáljuk mindkét típust, és azt is, hogy hogyan lehet elkerülni az általuk okozott problémákat.

A hermafrodita kannabisznövények típusai

A hermafrodita kannabisznövények kétféle formában léteznek: valódi hermafroditák és „banánok” formájában.

Az előbbi kifejezetten hím és nőivarú virágokkal rendelkezik. Alapos vizsgálat után észreveszi majd, hogy egyes csomópontokat hím virágok foglalnak el, míg másokat nőstény virágok. Amikor a pollenzacskók felszakadnak, a pollen rákerül a bibékre, és a növény hatékonyan szaporodik önmagával. Innentől olyan magokat fog termelni, amelyekből a következő nemzedék születik.

A „banán” hermafroditák nevüket fizikai jellemzőikről kapták. Ahelyett, hogy külön hímivarú virágokat hoznának létre, csak csupasz porzót fejlesztenek ki, csészelevelek nélkül, a női virágon belül. Ez a csupasz nyúlvány közvetlenül a rügyekre cseppenti a pollent, így biztosítja az önmegtermékenyítést. Ezek a porzók egy bizonyos trópusi gyümölcshöz hasonló alakúak és színűek, innen ered a nevük is.

Hogyan kerülheti el a hermafrodita növényeket a termesztőszobájában?

A hermafroditizmust két fő tényező okozza: a stressz és a genetika. Ami a stresszt illeti, a hermafroditizmus túlélési mechanizmusként szolgál. Ha egy növény károsodik, hő éri, megbetegszik, vagy tápanyaghiányt tapasztal, kikészül. Lényegében a növények ezt úgy érzékelik, hogy lejárt az idejük. Úgy döntenek, hogy tesznek egy utolsó kísérletet a szaporodásra és maguk végzik el a munkát, nem várnak tovább egy hímre.

A probléma elkerülése érdekében próbáljon meg stabil környezetet fenntartani termesztőszobájában. Használjon termo-higrométert a hőmérséklet és a páratartalom megfigyelésére, tartsa be a szigorú világítási ütemtervet, és biztosítsa, hogy a növények megkapják az összes szükséges tápanyagot.

Azonban ha az alapok mindegyike rendben van, a növények a genetika miatt még akkor is beporozhatják magukat. A rossz genetikai múlttal rendelkező növények örökölhetik a hím virágok kifejlődésével kapcsolatos géneket, és hermafroditákká válhatnak.

Meddig lesz a pollen a termesztőhelyiségben?

Megfelelő körülmények között a tenyésztők évekig tárolhatják a virágport tenyésztési célokra. Ez az örökítőanyag azonban nem tart sokáig, ha ki van téve a termesztő helyiségek és a kertek változékony környezetének. A virágporszemek víz, hő és fény hatására elveszítik életképességüket; és ezek az elemek mindennaposak minden termesztési környezetben.

Amint egy hím növény kinyitja pollenzacskóit és kiteríti genetikai anyagát, az csak néhány napig marad életképes. Ha beüt a katasztrófa, a közelben lévő nőivarú növények szinte bizonyos, hogy a gyantatermelésről a magképzésre fordítják energiájukat. Noha az aktuális növényei ilyenkor nem úgy alakulnak, ahogyan azt remélte, ez nem jelenti azt, hogy sterilizálnia kell az egész termesztőhelyiséget és az összes termesztési felszerelést.

A környezetben lévő pollen életképessége körülbelül három napon belül 5%-nál kisebb lesz^[1]. Mivel a jövőben nyilván körültekintőbben jár el az ivar meghatározásában, nem kell attól tartania, hogy a maradék pollen megfertőzi a következő adag nőivarú növényt.

Milyen típusú kannabiszmagot használnak nemesítésre?

Ha szeretné kipróbálni a tenyésztést, normál kannabiszmagra lesz szüksége - a Royal Queen Seeds pedig prémium választékot kínál ezekből. A feminizált magvakkal elllentétben, amelyek csak nőivarú példányokat hoznak létre, a normál magvak 50%-os eséllyel válnak hím, illetve nőivarú növénnyé.

Ezek a magok hím és nőivarú növények seregét biztosítják a termesztőknek, hogy kísérletezzenek velük. Keresztezze a legjobb példányokat, hogy saját, egyedi ízlésének megfelelő törzseket alkosson. Ha azonban csak rügyekért termeszt, akkor is használhatja őket stabil és megbízható genetikájuk miatt. Amint azt bizonyára tudja, a hagyományos magvak kiváló anyanövényeket biztosítanak klónok és csodálatos hozamok előállításához. Ki kell szúrnia a hím növényeket, de az eredmény bőven megéri.

Meg lehet állapítani a kannabiszmag nemét?

Nem. Higgye el, nagyon örülnénk, ha meg lehetne! Nem számít, mit mond a helyi gandzsa guru, a a magvak szugerálása alapján a termesztők egyszerűen nem tudják azonosítani a növény nemét. A magok nem növények. Az értékelendő kulcsfontosságú anatómiai területek, például az elővirágok, a levelek és a szárak nélkül a magok semmiféle támpontot nem adnak jövőbeli nemükről.

Bizonyos jelzéseket azonban a magok is adnak minőségükkel kapcsolatban. Színük, fényük, méretük, formájuk és forrásuk is nagyszerű eszköz a vitalitásuk előrejelzésére. Sajnos ezek a jelek nem utalnak semmiféle hím- vagy nőivarú növényi sorsra.

Az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk a magok nemét, a DNS laboratóriumi ellenőrzése. Ehhez ki kell vonni a DNS-t az embrióból, és olyan molekuláris markereket kell alkalmazni, amelyek kimutatják a férfi kromoszóma régióit. Mindazonáltal ez a módszer tönkreteszi a magot, és nagyon drága, ezért jobban teszi, ha az ivar meghatározásához megvárja az elővirágok megjelenését.