Passzív marihuánafüst: kimutatja a drogteszt?

A helyzet a következő: egy partin vesz részt egy baráti társasággal. Az egyikőjük meggyújt egy spanglit és körbeadja. Mindenki beszáll, Önt kivéve. Két nap múlva, egy munkába állást megelőző kábítószer teszten kell megjelennie. De sajnos a szobában megjelenő összes füstöt belégzi passzívan. Szakmai ártalom.

A riasztó hangocskák elkezdenek csengeni a fülében. Az agya elkezd pörögni és olyan gondolatok cikáznak a fejében, hogy "El lehet-e bukni egy drogteszten úgy, hogy én nem is szívtam?", "Pozitív lesz a drogtesztem kannabiszra, és nem kapom meg az állást? De hát én kimaradtam a körből."

Azokkal, akik szeretik ezt a varázslatos növényt, ez a helyzet már bizonyára jó párszor előfordult. Ez a helyzet viszont felvet egy jogos kérdést: el lehet-e bukni egy kábítószer teszten a másodlagos marihuánafüsttől?

Mik a másodlagos kannabiszfüst hatásai?

Mint kiderült, nem is annyira ártalmatlan, mint gondolnánk. Ez a 2016-os, laboratóriumi patkányokon végzett vizsgálat^[1] legalább 90 percig tartó változásokat mutatott ki az artériás áramlásban. És mi ebben az érdekes? Ezek a tünetek mindössze egy percnyi passzív marihuánafogyasztás után voltak kimutathatóak.

Aztán felmerül a "másodlagos betépés" kérdése is. A kutatás alapján minden az adott szituációtól függ.

Vegyük ezt a Johns Hopkins Egyetem által 2015^[2]. évben írt tanulmányt referenciaként. Két kísérletet végeztek: az elsőben 12 alanynak egy órán át egy kis, szellőzetlen helyiségben kellett toporogni. Közülük hat kannabisz fogyasztó volt, míg másik hat nem.

A dohányzó csoport tíz „erős jointot” szívott el gyorsan egymás után, amelyek mindegyike 11,3% THC-t tartalmazott (ez a jelenlegi rekreációs szabványok szerint nem minősül nagyon erősnek). Nemdohányzó társaik végül „kellemesebben” érezték magukat, de kevésbé voltak éberek és kicsit fáradtabbnak is érezték magukat.

A második kísérletet egy szellőztetett helyiségben hajtották végre. Ebben az esetben a nem dohányzók nem érezték ugyanezeket a hatásokat, kivéve az éhséget. A tanulmány azonban az ebédidő környékén készült, így erről a tényről sem szabad megfeledkezni.

A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy a passzív kannabiszfüsttel való érintkezés valóban létező probléma. A fű szívásának azonban "szélsőségesen szellőzetlen körülmények között" kell bekövetkeznie a kisebb hatások jelentkezéshez.

• Felszívódhat-e a marihuána-füst a bőrön vagy a hajon keresztül?

A rövid válasz mindkettőre: igen. Kezdjük a hajon keresztüli felszívódással, amely a kutatás szerint nem is olyan egyszerű. Ez a disszertáció ^[3] például feltárta, hogy a sötétebb haj több THC-t tart meg, mint a világosabb haj. Ez lényegében hátrányos helyzetbe hozza mind a sötét, mind a vöröshajúakat egy esetleges szőrtüszős drogtesztnél a szőkékhez képest.

A magyarázat az^[4], hogy a sötét hajú embereknél magasabb a melanin koncentráció. A melanin nyilvánvalóan sokkal nagyobb arányban tapad bizonyos gyógyszerekhez.

A bőrön át történő felszívódás már sokkal magától értetődőbb, mióta tudjuk, hogy léteznek kannabiszos krémek. A kannabinoidok, mint a THC és a CBD^[5], lipofil természetűek. Ez azt jelenti, hogy feloldódnak a zsírokban, megkönnyítve számukra a bőrbe történő behatolást. Azonban alacsonyabb a biológiai hozzáférhetőségük, különösen felszívódást fokozó szerek nélkül, és nem jutnak könnyen a véráramba.

Mit mond a kutatás a másodlagos marihuánafüstről?

Az egyik előző szakaszban már tárgyaltuk a másodlagos marihuánafüst lehetséges fizológiai és viselkedésre gyakorolt hatásait.

Azzal foglalkozunk - különböző mintákon keresztül - hogy a kannabiszfüst-kitettség miként befolyásolhatja biológiailag az embert.

Egy 2015-ös vizsgálat^[6] során összesen 26 személyt hívtak meg részvételre. Nyolcan voltak közülük kannabiszfogyasztók, ők átlagosan nagyjából 12 éve voltak aktív használók. Állítólag körülbelül 1,5 gramm marihuánát fogyasztottak naponta. A spektrum másik végén 18 nem fogyasztó ember volt.

Minden kísérleti alany egy speciálisan kialakított dohányzókamrában helyezkedett el, eldobható papírruházatot viselve. Három különböző füvezési sessionre osztották be a résztvevőket, melyek egyenként egy óra hosszúak voltak. Később vizelet-, vér-, haj- és nyálmintákat vettek, ennek ellenére csak a vizeletmintákat elemezték.

Kétféle kannabisz törzset alkalmaztak a vizsgálatban. Az egyik THC tartalma alacsonyabb (5,3%) , a másiké viszont jelentősen nagyobb (11,3%) volt.

Az átfogó eredmények azt mutatták, hogy ,,extrém füst-expozíció” esetén a THC nyomainak mennyisége megjelenhet egy kábítószer-tesztben. Ezek azonban a legalacsonyabb határérték szintjét érték csak el. A határérték elérése azonban megváltoztatja az anyagok koncentrációjat az alanyokban, emiatt pozitív eredményt jeleznek.

Szóval elbukhatok a drogteszten a másodlagos marihuánafüsttől?

A kérdés tehát, hogy megjelenik-e a passzív füst a drogteszten?

A válasz leginkább nem. Ha van némi THC a szervezetében, az nem feltétlenül jelent biztos bukást a drogteszten. Amint azt fentebb említettük, a drogtesztek egy bizonyos határértéket igényelnek a pozitív vagy negatív eredmény meghatározásához. Az alábbiakban részletesen elmagyarázzuk ezt a fogalmat.

• Vér- és vizeletvizsgálat

A THC metabolitjait kutató vizsgálatoktól eltérően a vérvizsgálatok célja a THC kimutatása, ezeket pedig általában kórházi körülmények között végzik. Ebből következik, hogy a vizeletvizsgálat jóval általánosabb és sokkal elterjedtebb.

Az Egyesült Államokban a THC – különösen a THCCOOH – határértéke a vizeletben 50ng/ml^[7]. A nem fogyasztó résztvevők a fent említett kísérletben körülbelül 20ng/ml THC-szintet produkáltak.

Egy hasonló kísérletet végeztek Hollandiában, 2010-ben^[8]. Nyolc önkéntest három órán keresztül kannabiszfüstnek tettek ki egy coffeeshopban. A résztvevőkben talált legnagyobb THC érték 7,8 ng/ml volt. Ez az érték pedig jóval alacsonyabb az akkori, 25ng/ml határértéknél.

• Nyálmintás drogteszt

2004-ben kísérletet ^[9] végeztek öt aktív dohányoson, akik marihuánát szívtak. Mindegyikőjüket egy helyiségbe helyezték, ahol nagyon alacsony, 1,75%-os THC-tartalmú kannabiszcigarettát szívtak. A résztvevők az első 20 percben dohányoztak, de az önkéntesek négy órán át a szobában maradtak.

A hosszan tartó expozíció után begyűjtött nyálminták THC koncentrációja 3,6 és 26,4ng/ml között mozgott. Ezek az értékek ilyen körülmények között még mindig jóval a jelenlegi 50 ng/ml határérték alatt maradtak.

• Szőrtüszős drogteszt

mint azt korábban már említettük, a sötétteb haj több THC-t őriz meg, mint a világosabb haj, a melanin miatt. De vajon ez elég egy bukáshoz a teszten?

Vegyük alapul ezt a 2015-ös tanulmányt, mely két kísérletet foglal magába. Az elsőben egy olyan embert vizsgáltak, aki napi 50 mg THCA-A-t vitt be 30 napon keresztül. E magas szint ellenére az egyén hajában talált THCA-A kevesebb volt, mint a tömegének 1%-a.

A második kísérletben résztvevő egyének dronabinolt vettek be, ami egy olyan THC tartalmú gyógyszer, melyet az étvágytalanság kezelésére írnak fel. A két személy napi három, 2,5 mg-os kapszulát vett be, szintén 30 napon keresztül.

Az eredmény: nem észleltek THC-t, amikor haj, szakáll és testszőrmintát vettek.

Mi a teendő, amennyiben aggódik a másodlagos marihuánafüst miatt?

Számos tanulmány került bemutatásra itt. 

Az általános következtetés, hogy a kannabisz-füst passzív belélegzése miatt csekély a valószínűsége, hogy valaki elbukik a drogteszten, különösen, ha szellőztetett helyiségről van szó.

De ha még mindig aggódik, a következőket teheti:

• Maradjon távol: ha meghívják egy partira, ahol biztos benne, hogy elő fog kerülni a kannabisz, egyszerűen csak mondjon rá nemet.
• Hidratáljon: körülbelül 24-48 órával a vizsgálat előtt öblítse ki szervezetét vízzel. Ennek a lépésnek a lényege, hogy hígítsuk a THC-t a vizeletben.
• Vegyen egy kis cinket: a cink ugyanis segíti csökkenteni a THC kimutathatóságát a szervezetben a bevételtől számítótt 12-18 órára. Ha használja, kövesse pontosan a gyógyszerész ajánlásait.

Bízunk benne, hogy ez a cikk megadta a nyugalmat, amit keresett!